Érdemes gyűjteni a régi pénzeket?

Érdemes gyűjteni a régi pénzeket?

Egy ókori pénzt látva milliók lebegnek szemünk előtt, pedig elképzelhető, hogy rengeteg van belőle, és fabatkát sem ér. A numizmatika bonyolult, de végtelenül érdekes befektetési lehetőség – és életre szóló hobbi. A kezdetekhez adunk fogódzót cikkünkben.

Befektetési aranyvásárlás érme formájában és a numizmatika – mindkettő olyan befektetés, amelyből a legrosszabb esetben 10-15 százalékos veszteséggel, legfeljebb pár héten belül készpénz lehet” – mondja a fővárosi Nudelman László. Neki igazán megvan a rutinja, hiszen több mint ötven éve foglalkozik a területtel gyűjtőként és kereskedőként. A kommunizmus előtt a polgári családokban nem volt ritkaság, hogy a vagyon egy részét aranyban, aranypénzben tartották. Ugyanis kicsi, könnyű elrejteni, és szükség esetén hamar értékesíthető. Ez a második világháborút követően megszűnt, egészen 1989-ig, ugyanis devizának minősült az arany.

 „A rendszerváltás után, 2002 és ’12 között elképesztő robbanást tapasztaltunk a piacon. Persze a válság miatt is fölfele mentek az árak, de ez inkább a tőzsdei aranyár rendkívüli növekedése miatt történt. Ilyen négyszeres, ötszörös ugrásra a közeljövőben nem lehet számítani, de a ciklikusság mellett egy folyamatos emelkedésre igen.”
Bennfentesek szerint két oka van a rendkívüli áremelkedésnek. Egyrészt olyan befektetők léptek be a piacra, akikben nincs igazi vonzalom a régi érmék iránt. Csupán biztos befektetést kerestek a válság sújtotta időkben. Másrészt a keleti blokkban az orosz és más posztszovjet újgazdagok meg oligarchák fölfedezték a numizmatikát.Így a cári idők vereteinek értéke is robbanásszerűen nőtt. Jóval korábban, még az 1970-es években is volt egy globális föllendülés, amikor a pénzek mögött álló aranytartalék megszűnt. Aztán a 80-as évek visszaesést hoztak, főleg a minőségileg kifogásolható példányoknál. Viszont a közepes árszegmensben mozgó érmék ára szolidabban nőtt az elmúlt években, emiatt itt kevésbé fenyeget értékvesztés.

Kinek érdemes gyűjtenie?

A numizmatikával komolyan foglalkozók köre szűk, elit közösség, alig pár ezren vannak. „Mára a gyűjtők összetétele jelentősen megváltozott, többé nem entellektüel ez a műfaj” – mondja Nudelman László. „Ez nem jó vagy rossz, egyszerűen csak így van. Kevesebben tehetik meg, hogy komolyan vagy legalább középhaladó szinten ezzel foglalkozzanak.” Egy megszállott gyűjtő ugyanis – ha előzetesen nem néz utána – könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy a választott kort vagy területet egyszerűen nem tudja megfizetni. A torzónak maradt kollekció pedig elveheti a szenvedélyhez fűződő örömet. „Egy közel teljes gyűjtemény összeszedése 4-7 év alatt lehetséges, ami nyilván a választott területtől is függ. Utána még pár év, és a ritkaságokat is beszerezhetjük. De fontos az ár: amikor egy területet gyűjteni kezdünk, célszerű felmérni, hogy ennek finanszírozásához mennyi pénzre lesz szükség. Egy Árpád-házi gyűjtemény teljes értéke 20-30 millió forint lesz, egy középkori sorozaté 50-100 millió, míg a mostanában felkapott és rendkívül gazdag erdélyi veretek esetén ez 300-400 millió.”

Egy magyar gyűjtőnek könnyű, ugyanakkor nagyon nehéz a helyzete. Akkora gazdagsággal fog szembesülni, hogy szakosodás nélkül lehetetlen gyűjteményt létrehoznia. Specializálódhat az Árpádok alatt vert ezüstdénárokra, vagy a Károly Róbert óta készült és a korabeli Európában hírnévre szert tett aranyforintokra. Vagy a Habsburg-korban általánossá váló tallérokra, amelyek a maguk idejében az egész kontinensen kedvelt fizetőeszköznek számítottak. Az erdélyi fejedelmi pénzverés pedig páratlan szépségű (és ritkaságú) anyagot jelent. (Ilyenek a sokszoros névértékű és tömegű aranyak. Vagy a szokatlan alakú érmék, amilyen a szögletes fémpénz, szakszóval csegely. )

ENNYIT NŐ A RÉGI MAGYAR ÉRMÉK ÁRA

Hogyan kezdjünk neki?

A szakma hihetetlen méretéről a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárából kaphatunk ízelítőt. Itt 300 ezer tárgyat őriznek, nagy részük nem nyilvános, ám a múzeum állandó – és néhány időszakos – kiállításán áttekintést kapunk róluk. A gyűjtés első lépése a korszak és terület kiválasztása, amit erősen megszűrhetnek az említett anyagi korlátok. A történelemről és gyakoriságról a numizmatikai szakirodalomból tájékozódhatunk, az értékekről pedig az aukciósházak és kereskedők katalógusaiból. (A Nudelman árverések leütési árairól a cég honlapján, azon belül az Archívumban.) Vagy az interneten is utánanézhetünk.

Érdemes egyébként fölkeresni a Magyar Éremgyűjtők Egyesületét (www.eremgyujtok.hu), megéri figyelni a honlapot, mert havonta egyszer tartanak egy ismeretterjesztő fórumot. Az ilyen találkozásokon nem nehéz mentort találni, aki szívesen bevezet a mesterségébe. A legtöbb aukciósház honlapján megtalálhatók a korábbi tételek és leütési árak. Az egyik leghasznosabb ilyen gyűjtőoldal a www.sixbid.com. „Én bélyegeket gyűjtöttem, és egy üzletben megtetszett két bélyeg Chagall képeivel, ám nem volt rá elegendő pénzem” – meséli személyes élményét Nudelman. „Az eladó azt mondta, hozzak neki pénzérméket. Összeszedtem barátoktól és ismerősöktől mindenféle kacatot, és visszatértem. A kereskedő kiválasztott belőlük néhányat, és cserébe megkaptam a vágyott darabokat. Ekkor csillant föl a szemem.”

A numizmatika talán legkockázatosabb területe a hamisítványok kiszűrése. „Mindent lemásolnak, és sajnos egyre profibb módon” – mondja Nudelman, aki egy nemzetközi hamisításellenes bizottság tagja. „Járnak hozzám gyűjtők, akik mutogatják a nagy fogásukat. Sajnos háromból két példány nem eredeti. Már elmúltak azok az idők, amikor nagyon jó áron, szinte véletlenül lehetett beszerezni ritkaságokat. Ezért szoktam mondani, hogy – akár egy vállalati szerződés megkötése előtt – nézzünk utána, milyen cég áll az érme mögött, és kérjünk számlát.”

Az elmúlt évek tételei

Különleges ritkaság a selmecbányai II. József nevű altárna újbóli megnyitása alkalmából, 1878-ban vert ezüst 1 forintos kis számban készült aranyleverete. Összesen három példánya ismert, ebből kettő a bécsi Münzkabinett, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum éremgyűjteményeiben található. Magánkézben egyetlen eredeti darabról lehet tudni, ennek az utolsó aukciós ára 135 ezer euró volt, plusz 20% jutalék (Nudelman 3. aukció, 2007. szeptember 22–23., 1516. tétel).

A Ferenc József 10 koronás 1895-ös, szintén nagyon ritka, eleve kevés példányban vert aranypénz. Beszerezni nagyon nehéz mind az ára, mind az előfordulása miatt. Utolsó aukciós elkelési ára: 60 ezer euró, plusz jutalék. (Nudelman 8. aukció, 2010. június 6., 631. tétel).

Báthory Zsigmond 1597-ben készült 1 ½ talléros csegely (szögletes) verete önmagában is igen ritka különlegesség. Egyetlen ismert példány volt belőle magángyűjteményben. Ez a második ismert darab. Aukciós elkelési ára 70 ezer euró, plusz jutalék (Nudelman 9. aukció, 2011. június 11., 294. tétel).

Szent István első pénzét annak idején Gedai István publikálta. A Lancea Regis (lándzsás király) feliratú ezüstpénz valamennyi, leletből előkerült példánya a Magyar Nemzeti Múzeumban Éremtárának gyűjteményében található. Nagyon nagy ritkaság, magánkézben összesen három példányról tudunk.
Egyetlen aukciós elkelési ára: 34 ezer euró, plusz jutalék (Nudelman 9. aukció, 2011. június 11., 5. tétel).

Mitől függ az érték?

Legfontosabb a ritkaság és a tartásfok. Ez a második gyakorlatilag az állapotot jelöli. Mivel a piac egyre szűkebb, itt óriási változás történt az elmúlt 50-70 évben. „Míg régen egy rosszabb tartású érme csak 20 százalékkal kelt el olcsóbban, ma már csupán a töredékét éri egy kiváló tartásúhoz képest. Az érték pedig mindig a kereslettől is függ. Amíg egyetlen új vevő is akad egy tételre, az ár fölfelé fog menni. És persze attól is függ az érték, hogy honnan származik az érme. Egy orosz példány mindig a saját honi piacán kel el a legdrágábban, a magyar pedig idehaza. Ám míg az előbbinél egyáltalán nem ritka a millió euró feletti leütés, a legértékesebb magyar tétel 135 ezer euró volt.”