Németország aranybefektetési piaca kiugróan növekedett az elmúlt tíz évben. A sorozatos pénzügyi válságok és a laza monetáris politika hatására a német befektetők aranyba menekítették a vagyonuk egy részét, hogy megőrizzék annak értékét. Erre az igényre reagálva új termékek jelentek meg a piacon, hogy megkönnyítsék az embereknek a sárga nemesfémbe való befektetést. Tavaly például több mint 6 milliárd euró fordult meg az aranybefektetési termékekben Németországban és van még tere a további növekedésnek: a kutatások szerint a magánbefektetők részéről még mindig nagy látens kereslet van.

 

 

A német befektetési piac jelentősen átalakult az utóbbi tíz évben. 2008 előtt még kicsi volt, a rúd- és érmekereslet alacsony szinteken állt: az átlagkereslet 1995-2007 között mindössze 17 tonnára rúgott és sok éven át több eladó volt a piacon, mint vevő. A 2000-es évek elején számos bank számolta fel nemesfémkereskedési részlegét. A fizikai aranyba fektető, tőzsdén kereskedett árupiaci termékek (angol elnevezésük rövidítésén: ETC-k) piaca 2007 előtt pedig nem is létezett Németországban.

 

 

A németek befektetési aranykereslete csúcsot döntött 2016-ban

 

 

 

 

2009-re azonban a német már a világ egyik legnagyobb aranybefektetési piacává vált. Az éves rúd- és érmekereslet két év alatt megnégyszereződött, a 2007. évi 36 tonnáról 2009-re 134 tonnára nőtt. Ezalatt az aranyfedezetű ETC-piac is meggyőzően bővült. A 2007 elején még zéró kezelt vagyon két évvel később már mintegy 36 tonnát tett ki és az azt követő években még több ilyen alap került a piacra.

 

 

Azóta a német aranybefektetési piac virágzik. 2016-ban 6,8 milliárd euró érkezett a német aranybefektetési termékekbe. Németországban évente több mint 100 tonnányi rúd és érme cserél gazdát, miközben a vibráló belföldi ETC-piac növekedőben van: 2017 harmadik negyedévében például a tőzsdére bevezetett ETC-k által kezelt vagyon rekordszintet, 252,1 tonnát ért el, amelynek értéke 9,8 milliárd euróra tehető.

 

 

Az ilyen lenyűgöző növekedés két kérdést vet fel: mitől ugrott meg ennyire a piac és meddig tart a szárnyalás?

 

 

A 2008 őszén kirobbant globális pénzügyi válság ráirányította a németek figyelmét az aranyra. Míg a világ emésztgette a Lehman Brotherssel történteket, a német befektetőket inkább a saját bankrendszerük állapota aggasztotta. Az addig a német cégek stabil banki partnerének számító regionális pénzintézetek (Landesbankok) meginogtak. Az emberek féltették a megtakarításaikat. Annak érdekében, hogy megelőzze a bankok megrohamozását és a bankrendszer összeomlását, a német kormány 2008. október 5-én garanciát nyújtott az összes magánbanki számlán lévő összegre. Ez egy szélesebb probléma része volt: a bankokat egész Európában az adófizetők pénzén mentették meg.

 

 

Ám ezek a mentőcsomagok csupán ragtapaszoknak bizonyultak. A bankok ugyan a felszínen maradtak, de az őket megsegítő országok tovább szenvedtek. Az európai államadósság-válság rávilágított arra, hogy az addig kockázatmentesnek hitt államkötvények mégsem azok. Számos esetben a befektetők buktak rajtuk. A nemzetközi intézmények – az Európai Központi Bank (EKB), az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – alkotta trojka mentőhitellel próbálta megmenteni Görögországot, Írországot, Portugáliát, Spanyolországot és Ciprust. A hitelek feltételeinek teljesítéséhez ezek az országok megszorításokkal próbálják egyensúlyba hozni a gazdaságukat.

 

 

Válaszként az európai monetáris politika enyhült. 2012-ben Mario Draghi, az EKB elnöke elkötelezte magát amellett, hogy bármilyen módon, de megvédi az eurót. Az alacsony infláció és a mérsékelt gazdasági növekedés miatt az EKB agresszív mennyiségi lazító programot indított el és a betéti kamatokat a negatív tartományba lökte. 

 

 

A kamatvágás megtette a hatását a pénzügyi piacokon. A német állampapírok hozamai egyre lejjebb mentek; a két- és ötéves államkötvényeké 2015 óta negatív. Ugyanezen idő alatt viszont a német tőzsdeindex, a DAX rekordokat döntögetett.

 

 

A német állampapír-hozamok esnek, a DAX részvénytőzsde-index emelkedik

 

 

 

 

Ebben a helyzetben a német befektetőknek ismét arra kellett figyelniük, hogy a pénzügyi instabilitás ne értéktelenítse el a vagyonukat. Kollektív emlékezetükben felsejlett az 1920-as évek hiperinflációja, de ami talán még ennél is fontosabb volt: azt látták, hogy a vezető valuták gyakran változnak, csak Németországnak nyolc különböző fizetőeszköze volt az elmúlt 100 évben. Nem meglepő, ha a 2008-at követő gazdasági visszaesés közepette a német befektetők az aranyba – amit a WGC kutatása során az egyik befektető mindennek ellenálló valutaként jellemzett – menekítették a vagyonukat, hogy megőrizzék azok értékét.

 

 

A magánbefektetők is rájöttek arra, hogy az elmúlt években könnyebbé vált az arany vétele. A bankok régóta állandó szereplők Németország aranypiacán, nagy- és kiskereskedőként is tevékenykednek. De a piac változott. A 2000-es évek elején számos bank kivonult a nemesfémekből, megürült helyüket vállalkozások próbálták meg betölteni azzal a céllal, hogy megkönnyítse a magánbefektetők számára az aranyrudak vételét és tárolását. Ennek érdekében az évek során több termék került a piacra, köztük a rendszeres aranymegtakarítási programok és az aranykölcsönök.

 

 

Becslések szerint a német aranyiparban jelenleg 100-150 nem banki rúdkereskedő tevékenykedik. Ezek az aranykereskedők már éltek a digitális forradalom adta lehetőségekkel. A jelentősebb kereskedők többségének van online jelenléte, sőt léteznek kizárólag online elérhető platformok. Becslések szerint a befektetők több mint 200 online áruházban vásárolhatnak aranyat, amivel élnek is: a magánszemélyek ma már a befektetési arany vásárlásánál is legalább annyira használják az elektronikus csatornákat, mint egyéb befektetések esetén.

 

 

 

Míg globálisan az aranyfedezetű, tőzsdén kereskedett befektetési alapok (ETF) az elterjedtebbek, addig Németországban az aranyfedezetű tőzsdei befektetési eszközöket  kizárólag árupiaci termékkekként (ETC) lehet forgalomba hozni. Az ETF-ekhez képest a legfontosabb különbség az, hogy az ETC-szolgáltató által kibocsátott értékpapír kötvényként funkcionál, aminek megvásárlásával a befektető tulajdonjogot szerez a fedezetül tárolt fizikai aranyon.

 

Az arany ETC-k fő vonzereje - különösen a magánbefektetők számára -, hogy ezen értékpapírjaikat bármikor fizikai aranyra válthatják át. Ezt az egyik legnagyobb befektetési szolgáltatónak számító Xetra-Gold több mint 900 esetben meg is tette e terméke bevezetése óta, ezek során összességében 4,6 tonna sárga nemesfémet szállított a befektetőknek.

 

 

Az utóbbi években az ETC-szolgáltatók az államkötvények és az azokhoz hasonló egyéb invesztíciók hozamának negatívvá válásából profitáltak. 2016 elejétől a tőzsdén jegyzett német arany ETC-k kilőttek, az általuk kezelt vagyon több mint a duplájára, 150 tonnával nőtt, aminek eredményeként 2017. szeptember végén megközelítette a 250 tonnát. 

 

 

Az aranyfedezetű ETC-k által kezelt vagyon gyorsan növekszik

 

 

 

 

 

De a népszerűséggel a verseny is fokozódott, ami az utóbbi években agresszív díjcsökkentésekhez vezetett. Az ETC-szolgáltatók az ETF-ekétől eltérő díjpolitikát is folytatnak. Néhányan – jelesül a Xetra-Gold és az EUWAX Gold –  kezelési díjaikat nem a kezelt tőkéből vonják le, szemben egy sor, ugyancsak aranyfedezetű ETF-el. A Xetra-Gold esetében a befektetőknek letéti díjat kell fizetniük aranyaik tárolása után. Az EUWAX Gold pedig a befektetőkkel szemben érvényesített vételi és eladási árfolyam különbözetén keres.

 

 

E termékek adózásában is vannak érdekes különbségek. 2015 szeptemberétől a Xetra-Golddal elért árfolyamnyereségek után nem kell adót fizetni, ha az abban lévő pénzéhez a befektető legalább 12 hónapig nem nyúl hozzá. Ezzel a Xetra-Gold adózása azonos elbírálás alá került az aranyrudak vásárlásáéval. Ennek feltétele, hogy a termék mögött fedezetként fizikai arany legyen és a befektetők aranyat kapjanak, ha visszaváltják az értékpapírjaikat. E sorok írásakor a Xetra-Gold mellett nincs más aranyhátterű ETC-szolgáltató, amelyik megkapta volna e lehetőséget.

 

 

Az arany mára már sok német természetes befektetési formájává vált. A Kantar TNS kutató cég által 2016-ban megkérdezett több mint kétezer német befektető:

 

• 59 százaléka egyetértett azzal, hogy az arany hosszú távon soha nem veszíti el az értékét,

 

• 48 százaléka szerint a sárga nemesfém birtoklása révén hosszú távon biztonságban érzik magukat,

 

• 42 százaléka pedig jobban bízott az aranyban, mint bármelyik valutában.

 

Amikor pedig azt kérdezték tőlük, miért fektettek az aranyba, a rudakat és érméket vásároltak 57 százaléka azt válaszolta, hogy így kívánták megvédeni a vagyonukat, 28 százalék pedig azért, mert a sárga nemesfém hosszú távon tisztes hozamot hajt.

 

 

Mindezek alapján egyértelmű, hogy az arany fontos hosszú távú, vagyonmegőrző szerepet tölt be a német befektetők portfoliójában. Ezt a számok is tükrözik: az egy főre eső német aranyvásárlás 2016-ban volt a legmagasabb a világon, az még a sárga nemesfém két legnagyobb fogyasztója, Kína és India e mutatóját is meghaladta.

 

 

Az egy főre eső aranykereslet 2016-ban

 

 

 

 

Az aranyba fektető németek összetétele változott az idők során. 15 éve, amikor a piac még sokkal kisebb volt, a befektetők viszonylag jómódúak és középkorúak voltak. Ma viszont a befektetői bázis sokkal szélesebb, immár az aranybefektetők korösszetétele is hasonló a pénzüket egyéb eszközökbe tevőkével. S bár természetesen most is nagyobb a valószínűsége annak, hogy a magasabb jövedelműek vesznek aranyat, az még mindig fontos a kevésbé tehetősek számára is: a WGC felmérése szerint a sárga nemesfém volt a harmadik legnépszerűbb befektetési termék a körükben.

 

 

Az arany rendkívül népszerű befektetés a németeknél

 

 

 

 

 

Ugyanakkor Németországon belül régiónként vannak eltérések. Például az ország déli részén az aranykereslet magasabb, elsősorban annak köszönhetően, hogy ott magasabbak az átlagjövedelmek. Emellett vannak nemenkénti különbségek is: a német aranybefektetők 70 százaléka férfi, ez magasabb arány, mint ami az összes befektetési eszközbe invesztálók megoszlását jellemzi.

 

 

Az aranyfedezetű ETC-kbe fektetők nem feltétlenül egyeznek meg azokkal, akik rudakat és érméket vesznek. Míg az utóbbiak piacát a magánbefektetők uralják, addig az ETC-ékét az intézményi befektetők. Elemzők becslései szerint az aranyfedezetű ETC-kben kezelt vagyon mintegy kétharmada származik az intézményi befektetőktől, a maradék magánbefektetőktől.

 

 

E két befektetői csoport viselkedésében is megfigyelhetők különbségek. A rúd- és érmebefektők mentalitása a “venni és tartani”. Egy aranyiparban dolgozó szerint az aranyvételek és -eladások aránya nagyjából 10:1-es. Az aranyfedezetű ETC-k intézményi befektetői valószínűleg jóval aktívabban kereskednek, reagálva a makrogazdasági és pénzpiaci feltételek változására. Ez részben a termékek természetéből fakad. Az ETC-ket likvid befektetésekként konstruálták meg, hogy azokat könnyen lehessen adni-venni – márpedig e tulajdonság alapvető fontosságú a nagyobb pénzeket mozgatók számára.

 

 

 

 

Visszatérve az eredeti kérdésre: egyértelmű, hogy a pénzügyi és gazdasági válság ráirányította a német befektetők figyelmét a sárga nemesfémre, ami egy sor új termék bevezetéséhez és piaci fejlesztésekhez vezetett. Ma már könnyebb aranyat vásárolni, mint korábban bármikor.

 

 

Fontos megjegyezni, hogy Németország aranypiaca nem függött a gazdasági és pénzügyi krízishelyzetektől. Az utóbbi években a német gazdaság jól teljesített, 2017 augusztusára a munkanélküliségi rátája 5,6 százalékára esett, ez a legalacsonyabb szint Németország 1990-es újraegyesítése óta. Az átlagbér-emelkedés 2017-ben mintegy 4,4 százalékot tett ki, bőven meghaladva a hosszú évek 2,6 százalékos mutatóját. És az emberek várakozásai pozitívak: az Európai Bizottság felmérése szerint a német háztartásoknak a következő 12 hónap pénzügyi helyzetébe vetett bizalma még soha nem volt ilyen magas.

 

 

A német háztartások optimistán tekintenek a jövőbe

 

 

 

 

 

Ennek ellenére az arany ma egyre nagyobb arányt hasít ki a németek megtakarításai között: felmérések szerint 2016-ban átlagban a 25 százalékát tette ki a befektetéseiknek, míg a nyugdíjmegtakarításaik 23 százaléka szunnyadt sárga nemesfémben.

 

 

Ráadásul a piaci kilátások is bíztatóak. Az utóbbi tíz év jelentős növekedése ellenére a WGC-nél úgy vélik, még mindig van tér a további növekedésre. A Kantar TNS kutatása szerint ugyanis még van látens aranykereslet a magánbefektetők körében, ami az aranyrudak és -érmék, valamint az aranyfedezetű ETC-k iránti igények potenciális növekedését vetíti előre.

 

 

A német aranykereskedők szerint a befektetési arany rúd és érme piac is jó egészségnek örvend. Miután könnyebbé vált a befektetési arany vásárlás, hatékonyan tudják kiszolgálni a fizikai aranyba fektetőket.

 

Az intézményi befektetőkkel kapcsolatban több a bizonytalanság. Valószínű, hogy az ETC-k kezelt vagyonának jelentős része hosszú távú, stratégiai befektetőktől származik, akik az aranyra az előre nem látható események bekövetkezte elleni fedezeti (hedge) eszközként tekintenek. De a WGC-nél valószínűnek tartják, hogy az e termékekben az elmúlt időszakban bekövetkezett növekedés nagy részét a negatív hozamokra való reakciók vezérelték. Amíg a hozamok nem indulnak el felfelé – mindenekelőtt a két- és ötéves német államkötvényeké nem lesz pozitív – számos befektető a magasabb hozamot ígérő, likvid eszközökbe teheti a pénzét.

 

 

Mindazonáltal ez még messzinek tűnik, hiszen az intézményi befektetők több kockázattal is szembesülnek. A Bank of America Merrill Lynch Fund Manager Surveys szerint például az európai befektetők elhibázottnak tartják az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és az EKB politikáját, aminek a levét, meglehet, a következő hónapokban kell majd meginni. E jelentésben megkérdezettek mintegy 30 százaléka véli úgy, hogy a kockázatok mérséklése miatt a Fed csökkenteni fogja a mérlegét, ami a globális kötvény- és részvényárfolyamok nagyarányú esését idézheti elő. Márpedig ilyen várakozások mentén nem nehéz belátni, miért is tartják a befektetők a pénzüket az aranyban.

 

 

Forrás: World Gold Council, Conclude Zrt.